Egy Madarasi-Hargita kirándulás minden évszakban jó program lehet, de ősszel és télen a legszebb! Ismerjétek meg ti is Erdély legcsodálatosabb hegyét, a Madarasi-Hargitát! A most következő cikkben elmondom nektek saját élményeimet, illetve megmutatom, milyen mesebeli látványt nyújt a nem mindennapi környék!
Madarasi-Hargita kirándulás beszámoló
A Madarasi-Hargita kirándulásunkat szeretném nektek ma elmesélni, de először is néhány ismertető a székelyek szent hegyéről. A Hargita-hegység és Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa, egy egykori rétegvulkáni kráter peremének északi maradványa. A nehezen felismerhető kráterperem többi hegycsúcsa az Oltárkő (1358 m), a Rákosi-Hargita (1755 m), a Madéfalvi-Hargita (1709 m) és a Csicsói-Hargita (1756 m).
A Madarasi-Hargita a leglátogatottabb hegycsúcs a Hargitában. Az északnyugati oldalon, 1650 méteren található a Madarasi-Hargita menedékház, amelyet 1941-ben építettek a magyar kormány támogatásával. A csúcsról szép kilátás nyílik a környező hegységekre és medencékre.
A Madarasi-Hargita nem csak kirándulás szempontjából érdekes, ez ma Székelyföld legnépszerűbb síközpontja is egyben. Madarasi-Hargita üdülő- és kirándulóközpont Székelyudvarhelytől 36 km-re található. Összesen 4,5 km-nyi sípályát találhatunk itt 1500-1760 m tengerszint feletti magasságban.
A síterep december közepétől április közepéig hóbiztos, kedvező időjárás esetén a szezon május közepéig tart. A sípályákat hótaposógép segítségével folyamatosan karbantartják A területen éjjel-nappali hegyimentő-szolgálat üzemel. Nézzétek meg, milyen mesés képeket készítettünk a Madarasi-Hargita kirándulásunk alkalmával:
A Madarasi-Hargita megközelítése
Mi tavaly ősszel voltunk Erdélyben és szerettük volna egy Madarasi-Hargita kirándulásra is elmenni és a csúcsáról élvezni a kilátást az egykori magyar földekre.
Mi Csíkszeredából indultunk, ahonnan, ha az égiek is úgy akarják, egy másfél órás kocsiúttal oda lehet érni.
Az útvonal koordinátáit ITT találod!
Ezelőtt összesen háromszor próbálkoztunk meg feljutni kocsival a hegyre, az időjárási körülmények miatt egyszer sem sikerült. Most úgy gondoltuk, hogy semmi sem fog minket megállítani, félúton azonban hatalmas jégeső kapott el minket, és félre kellett húzódnunk.
Szerencsére fél óra után folytathattuk az utat, a helyiektől megkérdeztük, milyen állapotban van az út, mindenki azt mondta, hogy tökéletes aszfaltút vezet egészen a csúcsig. Kicsit meglepődtünk, amikor találkoztunk a hepehupás, aszfaltmentes csapással, és mivel a kocsink nem igazán bírta a gyűrődést, és egy kavics is beszorult a fékhez, már azon gondolkoztunk, hogy visszafordulunk. Szóval kinek mi a tökéletes út! De akkor lássuk a Madarasi-Hargita beszámolót!
Hogyan csaptunk bele a Madarasi-Hargita kirándulásunkba
Miután majdnem feladtuk, velünk szembe jött egy magyar rendszámmal rendelkező kocsi, meg is állítottuk, és megkérdeztük, milyen az út feljebb. Hatalmas kő esett le a szívünkről, amikor azt mondták, 1 kilométer múlva ismét aszfaltút lesz! Így nem adtuk fel szerencsére és mentünk tovább, valóban megérkezett az aszfaltút, ami egészen elképesztő volt, én megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ilyen út fog felfelé vezetni.
A hegytetőn parkoló várt ránk, ahova kényelmesen leállhattunk, majd gyalog kellett folytatni az utunkat, egészen a csúcsig. A terep köves-sziklás, kényelmesen lehet haladni, az ösvény rendezett, el sem lehet téveszteni az irányt. Nagyjából 15-20 percet kellett sétálnunk ahhoz, hogy meglássuk a Madarasi-Hargita legmagasabb pontját. 1650 méteres magasságból tekinthettük meg a körülöttünk lévő helyvonulatokat, szerencsére teljesen kitisztult az idő, mire felértünk, és nagyon messzire elláthattunk.
A látványért megérte, csodálatos élményben volt részünk, nem minden nap lát ilyen mesebeli tájat az ember. Amint visszaértünk a parkolóhoz, ott is körülnéztünk, több sípályát is láttunk, hó viszont nem sok volt, szóval inkább az éttermeket néztük meg.
Ettünk egy nagyon finom és meleg levest, ittunk egy teát, közben beszélgettünk az étterem tulajdonosával is, aki elmondta, hogy aki idejön, kivétel nélkül magyarul beszél, fáj a szíve neki is, hogy jelenleg a Madarasi-Hargita nem Magyarország része.
Egy biztos, aki Erdélyben jár, ne hagyja ki, amíg élünk, soha nem fogjuk elfelejteni, hatalmas élményben volt részünk, amint az a képeken is látható!
Ha pedig még többet szeretnél megtudni az erdélyi bakancslistás helyekről, akkor olvas el a Gyilkos-tónál tett kirándulásunk beszámolóját, vagy a Parajdi Sóbányáról szóló cikkünket!
