Eredjünk együtt a váci múmiák titkainak nyomába
Ismerd meg a világhírű váci múmiák titkait
Nem kell Egyiptomig mennünk, ha a múmiák titkait szeretnénk feltárni. Ismerd meg a váci múmiák titkait.
Egyszer volt, hol nem volt a Domonkos rendi szerzetesek. Ők kezdtek el templomot építeni 1699-ben Vácon. A templom az ő fehér ruhájukról kapta a ma is használt „Fehérek Temploma” elnevezést. Bár a templomot 1713-ban felszentelték, a fellelt halotti anyakönyvek és a koporsókra festett halálozási évszámok szerint 1731 és 1838 közé tehetők a koporsóba eltemetett egyének halálozási időpontjai. Az altemplom két kriptájába Vác tehetősebb családjai és egyházi személyiségei temetkeztek. A festett, díszített koporsókat sorokba rendezték, és egymásra helyezték. A templomot elég gyakran látogatták az elhunytak hozzátartozói. II. József tiltására a kriptákba történt temetkezés megszűnt. Majd a lejáratot 1838-ban befalazták és létezése a feledés homályába veszett. Már közeledünk a váci múmiák titkaihoz!
Így derült fény a váci múmiák titkaira
A történet az 1990-es években folytatódik, amikor is a Váci Fehérek templomának felújításába kezdtek. Ekkor tárták fel a befalazott kriptát, ahonnan 264 koporsóba temetett, természetesen mumifikálódott egyén maradványait és egy osszáriumot tártak fel. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt. A legtöbbön feltüntették a nevet vagy monogramot, a halál dátumát és némelyiken más információkat is.
A világ is a csodájára járt a váci múmiáknak
A Váci Püspökség engedélyével megkezdték a leletegyüttes feltárását. A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89%-ban fellelhető volt a tuberkulózisfertőzés, azonban mindössze 35%-uknál volt a halál közvetlen okozója. A leletegyüttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi azok sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből rekonstruálhatók a 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megért életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások. A mestersége mumifikálás folyamata nélkül hogyan maradhattak meg ezen múmiák? A váci múmiák titkai.
Kitérő
Mi az osszárium? Csontház vagy csontkamra. A latin ossarium elnevezést azon kriptákra és termekre is használják, ahol nagy mennyiségű csontmaradványt halmoztak fel. Efféle építményeket több középkori és újkori templomban alakítottak ki. A magyarországi csontházak különálló épületek, kör alakú alaprajzzal és szentéllyel.
Miről mesélnek a váci múmiák?
A templomban két kripta található, amelyek közül a nagyobbik körülbelül 8 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas. A kripta szűk folyosójának vége egy osszáriumot tartalmazott. A hely méretére alakított, festett deszkákból megépített 8×1 m méretű faláda mintegy 40 egyén maradványait tartalmazta. A másodlagos inhumáció során a korábban megtelt kripta halottainak többé-kevésbé dekomponálódott maradványait gyűjtötték össze és helyezték el az osszáriumban. Valószínűsíthető, hogy a XVIII. század végén felszámolt koporsók csontanyagát tartalmazza.
A rendelkezésre álló halotti anyakönyvekből és a koporsók felirataiból ismert a betemettek neve, neme, életkora, esetenként a halál oka is. Adatok vannak a családi kapcsolatokra is. A kriptába temetettek többsége polgári, kisebb részük egyházi személy. Életkoruk a váci múmiáknak 0-94 év között változott.
A Domonkos rendiek nagy figyelmet fordítottak az egészség megőrzésére és a betegek gondozására, amiről a történelem folyamán jelentős számban felépített és működtetett kórházak tanúskodnak. Néhány jó megtartású múmián boncolás nyomai látható, mely bizonyítékul szolgál a XVIII. századi boncorvosi gyakorlatra. Habár a templom jelenleg is működik, két évszázaddal ezelőtt megszakadt a kapcsolata a renddel.
A váci múmiák titka - látogass el a váci Tragor Ignác Múzeumba
Az ELTE Meteorológiai Tanszéke vizsgálta meg miként volt lehetséges hogy a holttestek konzerválódjanak. Érdekes tény, hogy a kripta nyitottsága nem változtatta meg a klimatikus viszonyokat annak ellenére, hogy egy évszázadon keresztül használták. Az ajtaja gyakran volt nyitva anélkül, hogy káros hatást idézett volna elő. A kriptában az átlag 10 °C volt jellemző, melyre nem hatott a külső hőmérséklet ingadozás. A légnyomás hasonló volt a szabadtéri értékekhez, a légmozgás pedig igen csekély. A barlangokhoz hasonlóan negatív ionizációs sugárzás volt észlelhető, mely vélhetően fertőtlenítette a levegőt.
A mumifikálódás több tényező együttes hatásának tulajdonítható. A koporsókat egymásra tették, és e formáció fontos szerepet játszott a sajátos mikroklíma kialakításában, a váci múmiák létrejöttében.
Összességében megállapítható, hogy a gyenge, de állandó szellőzés, amely jelen volt a hosszú, keskeny járatban segített megvédeni a koporsók antropológiai és etnográfiai anyagát a nedvességtől azáltal, hogy azokat halmokba rakták.
A múmiák időutazók. Testük megőrződött lágy szöveteinek vizsgálatával számos olyan új ismerethez juthatunk, amelyekből megtudhatjuk, életükben kik voltak, mit dolgoztak, mit ettek, milyen betegségben szenvedtek, mit viseltek. Megismerhetjük életüket, táplálkozási szokásaikat, viseletüket, egészségi állapotukat és családi kapcsolataikat.
Olyan információkhoz juthatunk általuk, amelyek sem írott forrásokból sem képzőművészeti alkotásokból nem olvashatók ki.
A váci múmiák napjainkban
Napjainkban 264 egyén mumifikálódott maradványát és 40 egyén osszáriumi maradványát őrzi a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára elzárt, speciális hűtéssel ellátott szekrényben. Főigazgatói engedéllyel, kutatási céllal férhető csak hozzá.
Látogass el Vácra, fedezd fel a feltárt kripta és a váci múmiák titkait.
MEMENTO MORI állandó kiállítás keretében a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében utazhatunk vissza az időben és ismerkedhetünk meg az anno a kriptában nyugvó polgárokkal. Megtekinthetjük a koporsókból előkerült feszületeket, rózsafüzéreket, kegyérmeket. A pince impozáns nagytermében festett, színes felnőtt és gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre. A koporsókon látható Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok a korabeli ember vallási világképére, halálhoz való viszonyára is utalnak.
A terem hátsó részében Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben üvegkoporsóba zárva. Ezáltal betekintést nyerhetünk a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba.
Somogy-megye kincséről a Puszta templomról szóló beszámolónkat olvastad már?
