Őseink ölelő karjában a Bodrogközben
A Bodrogköz elnéptelenedett lápvidék, vagy felfedezésre váró természeti kincs?
A Bodrogköz nem feltétlen a legfelkapottabb úticél a magyar utazók körében. Ám én mégis bakancslistás helynek ajánlom: hihetetlenül gazdag természeti kincsekben. Egy smaragd ékszerdoboza országunknak. A Bodrogköz az elvonulni vágyók, a természetet csendben élvezni szeretők Mekkája. Túra útvonalak, kerékpáros útvonalak, vízitúra útvonalak szelik át keresztbe és hosszába. És pont annyi kulturális látnivalóval szolgál mely a Bodrogköz, hogy itt tartózkodásunkat maximálisan színessé teszi.
És ne feledkezzünk meg a legfontosabb dologról és ezt kísérjen végig utunkon a Bodrogközben: A Bodrogköz a honfoglaló magyarság egyik első telephelye volt a Kárpát-medencében. Bárhová is nézünk, lelki szemeink előtt elevenedjen meg lovaikon vágtázó őseink képe.
A Bodrogköz múltja és jelene éles kontrasztban áll egymással
Meglepő, de múltja egy sokkal mozgalmasabb képet fest mint jelen kora. Egy pici visszatekintéssel ismerkedjünk meg a Bodrogköz életével.
Itt kezdődött minden: honfoglalás a Bodrogközben
A Bodrogköz a honfoglaló magyarság egyik első telephelye volt a Kárpát-medencében. „Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta.” – írta Anonymus.
1986-ban a bodrogközi Karoson találták meg a legrégibb honfoglalás kori magyar sírokat. Az itt eltemetettek még a történelmi Magyarországon kívül, talán Etelközben születtek.
Bodrogköz mint fontos központ
A Bodrogköz a 18. század elejéig nem volt Isten háta mögötti lápvilág. Fontos kereskedelmi utak, földesúri központok jellemezték, és Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarának látómezejében is benne volt. A bodrogköziek ez idő tájt a halastavakkal, rekesztékekkel, fokgazdálkodással foglalkoztak. Az 1720-as évtizedben a Bodrogközt átszelő – alkalmanként hajózott – Karcsa eltömődött. A 19. század elején Magda Pál geográfus a Bodrogközt gazdag halállományával jellemzi: kövér márna, csuka, kecsege, tok, viza nagy mennyiségben lelhető, sőt azt állítja „Bodrogközben a vízáradások után a temérdek halakkal a sertéseket hízlalják”.
Petőfi 1847-ben járt a Bodrogközben, és így írt róla:
„Széphalomtól becsavarodtam a Bodrogközre. Országutnak híre síncs; csak úgy őgyelegtünk faluról falura. Különben nem untam meg magamat, mert a Bodrogköz szép, gazdag vidék”.
Csend ült a Bodrogközre
A homokhátakra épült bodrogközi településeket évezreden át nádas, mocsár, mocsári erdők, és tavak övezték, földművelésre nem sok terület maradt. Csak a vízből kiemelkedő homokhátakon, gerinceken lehetett szántani, vetni. Az ősi ártéri gazdálkodás szigorú feltételrendszere a 19. század második felében – összefüggésben a Tisza szabályozásával lassan megváltozott. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat megalakítását Széchenyi István kezdeményezte. Az 1846-ban megalakított társulat a 19. század végéig több mint 150 km-nyi töltést épített a Tisza és a Bodrog partján, valamint a bodrogközi belvizek levezetésére csatornahálózatot működtetett. Az egyik csatornazsilip a Bodrogba, a másik a Tiszába vezette a belvizet.
A Bodrogköz helyzete a trianoni határrendezéssel rendkívül súlyossá vált. Évszázadokon keresztül Ungvár gazdasági vonzáskörzetéhez is tartozott, Ungvár azonban Ukrajnához került. A kettészelt régió belső és átmenő kereskedelme megszűnt, összekötő útjaik pedig teljesen leromlottak, hiszen a magyar és a szlovák oldal közt közúti határátkelőhely évtizedekig csak Sátoraljaújhelyen volt. Éppen ezért a bodrogközi kistérség életében jelentőssé vált a keskeny nyomtávú Bodrogközi Gazdasági Vasút. A vasutat az 1910-es évek elején három szakaszban építették. A két világháború közötti időszakban ezt a kisvasutat összekötötték a hegyközi és a Nyíregyháza-vidéki kisvasutakkal, és motoros üzeművé alakították át.
Anonymus írja a magyarok cselekedeteiről:
„Árpád vezér elküldvén seregeit,
az egész földet, amely a Tisza
és a Bodrog közé esik…
minden lakójával együtt
elfoglalta… Miután több napon át
ott időztek, a vezér és övéi
látták a föld termékenységét,
mindenféle vad bőségét
meg azt, hogy milyen gazdag halban
a Tisza és a Bodrog folyam:
s ezért a földet kimondhatatlanul
megszerették.”
Áldás vagy átok a Bodrogközön?
Az országokat eddig elválasztó politikai államhatárok eltűnnek ugyan, ám a Bodrogközben nincsenek olyan utak, sem határátkelőhelyek, melyeken közlekedhetnének a teherszállító járművek. A megfelelő infrastruktúra hiánya pedig alapvetően gátolja a befektetők megjelenését a térségben.
Vándor! Bodrogközön megállj.
A csendes Karcsa partinál:
Hol vándor eszterágok
Lármás seregbe gyülnek,
És hablakó buvárok
Örvény ölébe tünnek.
Hol a sirály habokra csap,
Gyorsan, miként a gondolat
Midőn halászni megy:
Ott látsz álmélkodással egy
Veres márványból alkotott
Régi templomot.
/Tompa Mihály – Bodrogköz/
