Ománi beszámolónk első részét is olvasd el! Kattints IDE!

Kinek való Omán – és kinek nem?

Omán nem az a hely, ahová azért utazol, hogy hajnalig bulizz, vagy hogy minden nap másik rooftop bárban igyál koktélt. Ha Dubaj csillogását, folyamatos pörgést, vásárlást és látványos „wow-effekteket” keresel, akkor jó eséllyel csalódni fogsz. Itt nincsenek felhőkarcolók, nincs éjszakai élet, és nem is akar többnek látszani, mint ami. Viszont ha szereted a nyugalmat, a tisztaságot, az elképesztően biztonságos közeget, és azt, amikor egy ország nem tolja túl magát a turisták kedvéért, akkor Omán nagyon gyorsan a szívedhez nő. Ez egy lassabb tempójú hely, ahol jól esik csak sétálni, autózni, nézelődni, és közben hagyni, hogy hasson rád a táj, a tenger, a sivatag és az emberek természetes kedvessége. Nem akar elvarázsolni – mégis megteszi. Inkább azoknak való, akik télen valódi nyarat keresnek tömeg nélkül, akik nem programról programra rohannak, hanem élvezik, ha van tér és idő megélni egy utazást.

Fotó: Máté Balázs

Omán ma: hogyan működik egy abszolút monarchia a 21. században?

Omán jelenkori történetét nem lehet megérteni a szultán szerepe nélkül. Az ország mai arculatát döntően Sultan Qaboos bin Said formálta, aki 1970-től egészen 2020-ig uralkodott. Amikor átvette a hatalmat, Omán gyakorlatilag egy elzárt, fejletlen ország volt: alig voltak aszfaltozott utak, iskolák, kórházak. Qaboos szultán viszont tudatosan és óvatosan nyitotta meg az országot a világ felé, miközben végig ragaszkodott ahhoz, hogy Omán megőrizze saját identitását. Az ő nevéhez fűződik az infrastruktúra kiépítése, az oktatás és az egészségügy megerősítése, valamint az a politikai irány, amely Ománt a Közel-Kelet egyik legstabilabb és legbiztonságosabb országává tette.

Omán abszolút monarchia, ami papíron azt jelenti, hogy a végső döntések minden fontos kérdésben a szultán kezében összpontosulnak. Nincs többpártrendszer, nincs klasszikus értelemben vett ellenzék, és a politikai élet nem nyilvános viták mentén zajlik. Ez európai szemmel elsőre furcsának, sőt riasztónak is tűnhet, Ománban azonban ez a rendszer máshogy működik, mint ahogy azt sokan elképzelik. A hatalom nem a látványos kontrollról vagy a félelemről szól, hanem egyfajta „atyai” államszemléletről: az állam cserébe stabilitást, biztonságot, kiszámíthatóságot és jól működő közszolgáltatásokat nyújt. Ez a társadalmi alku az, amit az omániak többsége elfogad – és támogat.

Egy átlagos ománi ház Mirbatban. Fotó: Máté Balázs

2020-ban Qaboos szultán halála után unokatestvére, Haitham bin Tariq lépett trónra. A hatalomátadás békésen, zökkenőmentesen zajlott, ami önmagában sokat elmond az ország stabilitásáról. Az új szultán nem szakított elődje örökségével, inkább finoman továbbviszi azt, miközben nagyobb hangsúlyt helyez a gazdaság modernizálására. Omán gazdasága hagyományosan az olajra épült, de az olajkészletek korlátozottabbak, mint a térség más országaiban, ezért az elmúlt években tudatos diverzifikáció indult el. A turizmus, a logisztika, a kikötők fejlesztése és a megújuló energia mind kulcsszerepet kapnak a jövőben.

Ez a politikai és gazdasági berendezkedés az, amit turistaként is azonnal érzékel az ember. Omán nem rohan, nem villog, nem akar lenyűgözni – egyszerűen működik. Az utak jók, a városok tiszták, az emberek nyugodtak, a közbiztonság kiemelkedő. A szabályok világosak, és bár vannak kulturális keretek, ezeket nem erőszakosan, hanem természetesen tartatják be. Omán abszolút monarchiája nem a mindennapi élet korlátozásában jelenik meg, hanem abban a stabil háttérben, amely lehetővé teszi ezt a feltűnően békés, kiegyensúlyozott mindennapokat.

Mit érzékel ebből egy turista Ománban?

Turistaként Ománban az abszolút monarchiából nem a korlátozást, hanem a rendet és a nyugalmat érzed meg először. Nincs feszült hangulat, nincsenek rendőrök minden sarkon, nincs az az érzés, hogy „figyelnek”. Egyszerűen csak minden működik. Az utak jók, a közlekedés nyugodt, az emberek kivárják egymást, nem dudálnak (társadalmilag nem elfogadott, nem illik dudálni), nem tolakodnak. A közbiztonság annyira magától értetődő, hogy pár nap után már fel sem tűnik, mennyire ritka ez a világ sok más pontján. A szállodán kívül is teljesen természetesnek éreztük, hogy sétálunk, autózunk, megállunk fotózni – soha, sehol nem volt bennünk bizonytalanság.

Hal-est a Rotana hotel strandján. Fotó: Máté Balázs

A szabályok jelen vannak, de nem tolakodó módon. Az öltözködési elvárások például nem táblákon és tiltásokon keresztül jelennek meg, hanem kulturális keretként: tudod, hol illik visszafogottabban öltözni, és hol engedhetsz meg magadnak bármit. Senki nem szól rád, senki nem néz csúnyán, mégis természetesen alkalmazkodsz. Ez az egész országra jellemző: nem nyomja rád a saját rendszerét, inkább belesimulsz.

A monarchia hatását leginkább abban érzed, hogy nincs káosz. Nincsenek politikai plakátok, tüntetések, hangos viták, megosztottság. Az emberek nem a politikáról beszélnek, hanem a mindennapjaikat élik. Turistaként ez óriási könnyebbség: nem kell értelmezned semmit, nem kell állást foglalnod, egyszerűen csak jelen lehetsz. Ez az a fajta háttérstabilitás, amit nem magyaráznak, hanem megélsz.

A helyiek viselkedésén is érződik ez az egyensúly. Kedvesek, de nem tolakodóak. Segítőkészek, de nem akarnak rád tukmálni semmit. A piacokon, az utak mentén, a városban mindenki tudja a helyét és szerepét, és ebből fakad egy furcsa, de nagyon megnyugtató ritmus. Ománban nincs sietség, nincs ideges kapkodás – mintha az egész ország egy kicsit lassabban venne levegőt.

Talán ez az abszolút monarchia ománi arca a turistának: nem hatalomként jelenik meg, hanem háttérként. Egy láthatatlan rendszerként, ami lehetővé teszi azt, hogy egy arab országban úgy érezd magad biztonságban, nyugalomban és elfogadva, hogy közben végig vendég maradsz – nem kívülálló, hanem tisztelettel fogadott látogató Ománban.

Szabályok, normák, amitől Omán más

Van jó pár olyan apró, de beszédes szabály, ami nem azért érdekes, mert „furcsa”, hanem mert tökéletesen megmagyarázza, miért ilyen nyugodt Omán.

Az egyik legfeltűnőbb – és turistaként is azonnal érzékelhető – dolog, hogy Ománban a köztisztaság nem kérdés, hanem alapállapot. Nemcsak illik, hanem jogszabály is védi: szemetelni, csikket eldobni, autóból kidobni bármit komoly bírságot von maga után. És ami még érdekesebb: nem is nagyon látod, hogy bárki megpróbálná. Nem azért, mert mindenhol rendőr áll, hanem mert ez társadalmi minimum. A tiszta utca nem extra, hanem elvárás.

Hasonlóan működik a közterületi viselkedés kérdése is. Ománban nem tiltják, hogy jól érezd magad, de elvárják, hogy ezt mások nyugalmának tiszteletben tartásával tedd. Hangoskodás, kiabálás, agresszív viselkedés – különösen nyilvános helyen – nem elfogadott, és akár rendőri intézkedést is vonhat maga után. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki feszeng, inkább azt, hogy az emberek megtanulták: a saját szabadságuk ott ér véget, ahol a másik nyugalma kezdődik.

Érdekes különbség az európai gyakorlathoz képest az is, ahogyan Omán az alkoholhoz áll. Nem tiltott, de szigorúan szabályozott. Turistaként szállodában, engedéllyel rendelkező helyeken teljesen legálisan fogyasztható, viszont közterületen vagy ittasan randalírozni már komoly probléma. Az alkohol nem tabu, csak nem része az utcai életnek – és ez is sokat hozzátesz ahhoz, hogy miért ilyen nyugodtak az esték.

Van egy kevésbé látványos, de nagyon beszédes szabályozás is: a közösségi béke védelme elsőbbséget élvez az egyéni önkifejezéssel szemben. Ez például abban is megjelenik, hogy a politikai véleménynyilvánítás, nyilvános tiltakozás vagy hangos kritika nem része a mindennapoknak. Turistaként ebből annyit érzékelsz, hogy nincs feszült légkör, nincs megosztottság, nincs „politika mindenhol”. Az állam cserébe stabilitást és biztonságot nyújt – és ez az alku láthatóan működik.

Talán a legérdekesebb mégis az, hogy ezek a szabályok nem nyomják rá a bélyegüket a hangulatra. Nem érzed azt, hogy tilalmak között mozognál. Inkább azt, hogy van egy láthatatlan keretrendszer, ami mindenkit lassít, kisimít, és ettől az egész ország tempója emberibb lesz. Ománban nem azért viselkednek másként az emberek, mert félnek a szabályoktól, hanem mert ezek a szabályok egy olyan társadalmi rendet szolgálnak, amelyben egyszerűen jó létezni – vendégként pedig különösen.

Visszatérünk? Jó eséllyel igen.

Omán tipikusan az a hely, ahonnan nem azzal jössz haza, hogy „kipipáltuk”, hanem azzal, hogy ide még jó lenne visszajönni. Különösen télen. Amikor itthon szürke, hideg, korán sötétedik, ott pedig pólóban sétálsz a tengerparton, és este is kellemes meleg van. Nem harsány nyár, nem fullasztó hőség, hanem pont az a fajta klíma, amit ilyenkor az ember ösztönösen keres. Egy kis nyár a tél közepén – és ez Ománban meglepően természetesen működik.

Homokdűnék Ománban. Fotó: Máté Balázs

Nagyon bízunk benne, hogy előbb-utóbb a Wizz Air elindítja a közvetlen járatot Salalahba. Nem azért, mert az utazási irodákkal bajunk lenne – sőt, az utazásszervezőnkkel kifejezetten elégedettek voltunk –, hanem mert maga az iroda nem sokat tett hozzá az élményhez. Omán nem az a hely, ahol kötelező vezetett túrákon, előre csomagolt programokon keresztül lehet igazán megismerni az országot. A fakultatív programok minket egyáltalán nem szólítottak meg, sokkal jobban működött az, hogy autót béreltünk, és a saját tempónkban jártuk be a környéket. Megálltunk, ahol kedvünk volt, annyit időztünk egy helyen, amennyit akartunk, és nem kellett senkihez igazodni.

Ez az a fajta ország, ahol a szabadság nem káoszt jelent, hanem lehetőséget. Lehet, hogy legközelebb már máshogy csinálnánk: kevesebb resort, több város, több mindennapi élet. Kifejezetten érdekel bennünket a fővárosi rész is, Muscat hangulata, a piacok, a mecsetek, az óváros és az egész más ritmus, amit a városi Omán képvisel. Jó lenne látni, hogyan él ez az ország a tengerparti nyugalmon túl.

Szóval igen: Omán felkerült arra a nagyon rövid listára, ahová nem egyszer mész el az életben. Nem azért, mert mindent láttunk – hanem pont azért, mert még nem. És mert néha télen tényleg a legjobb döntés az, ha az ember egy kicsit kiszökik a nyárba.

Tetszett a beszámoló? Iratkozz fel hírlevelünkre további bakancslistás kalandokért!

Az Ománi beszámoló első részét is olvasd el! Kattints IDE!