Március végén négy napot töltöttem Londonban, ahol egy barátomat látogattam meg, akivel még akkor találkoztam, mikor nyár végén a párizsi paralimpián önkénteskedtünk mind a ketten. Így hát abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy igazi őslakos londoniaknál szállhattam meg, akik egyrészt a városnak egy teljesen más arcát mutatták meg nekem, másrészt megtapasztalhattam kicsit azt a tipikus brit életet, kultúrát is. 🥰

London “kötelező” látnivalói

Természetesen azokat a nevezetességeket is megnéztük (leginkább az én kérésemre), amik mindenkinek az elsők között jutnak eszébe, ha Londonról van szó. Ha először jársz itt, akkor mindenképpen ajánlom, hogy keresd fel ezeket, hiszen méltán világhírűek egytől egyig. Szóval, a teljesség igénye nélkül, álljon itt róluk is egy lista. A történelmi belvárost (a City-t) ma a modern épületek és az emlékművek fura kettőssége jellemzi. Az első században, a rómaiak által alapított Londiniummal kezdődött meg itt a város története, ami utána folyamatosan terjeszkedett, ahogy nőtt a népessége. Napjainkban pedig a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja is.

De visszatérve az épületekhez, itt található a Tower, amit elfogadható áron, autentikusan felöltözött idegenvezetők kíséretével szerintem megéri megnézni belülről is, ha van rá pár óránk. Itt őrzik többek között a koronázási ékszereket, és láthatjuk Boleyn Anna egykori börtönét is. Rögtön mellette pedig a Tower Bridge-en kelhetünk át a Temzén, ami egy igazán egyedi élmény (én a tökéletes fotók elkészítését a másik oldali rakparton egy kicsit lejjebb sétálva javasolom). A folyót követve körülbelül fél óra alatt a London Eye-hoz érkezünk. Az emblematikus, 135 méter magas óriáskereket a 2000. év megünneplésére építették, az eredeti tervek szerint csak ideiglenesen, de aztán a nagy népszerűségére való tekintettel megtartották. Itt vissza kell térnünk a Temze másik oldalára, hogy képet készíthessünk egy telefonfülkével. Illetve közelebbről is láthassuk a Westminstert és a 96 méter magas Big Bent. Ez utóbbi 2012-ben II. Erzsébet uralkodása gyémánt jubileumának tiszteletére Erzsébet Toronnyá neveztek át hivatalosan. Innen a mesés Saint James Parkon keresztülhaladva (ami a mesterséges tavában úszkáló pelikánokról híres elsősorban) érkezünk meg a Buckingham Palota elé. A szerencsések itt szemtanúi lehetnek az őrök cseréjének, ha pedig fel van húzva a zászló, az azt jelenti, hogy az uralkodó éppen itt tartózkodik, úgyhogy megéri szemfülesnek lenni. Végül pedig a Horrods áruházat említeném meg itt, ami sétatávolságon belül van, ráadásul több emlékmű mellett vezet hozzá az út a királyi család lakhelyétől. Ha vásárolni nem is, de egy kicsit körülnézni és átérezni a hely atmoszféráját, szerintem ide is mindenképpen megéri bemenni.

London eldugottabb negyedei igazi gyöngyszemek

A fentebb említetteken túl azonban láttunk olyan helyeket is, melyek egy részének létezéséről valószínűleg kevesebben hallottak és nekem személy szerint olyan érzésem volt néha, mintha nem is Londonban lennék, tényleg egy teljesen más hangulatát képviselték a városnak. Őszintén szólva örülök, hogy másodszor járva itt ezeket is megtapasztalhattam. De csak szépen sorban. Első állomásunk a Notting Hill negyed volt (ha nem láttad az itt forgatott azonos című filmet Julia Roberts és Hugh Grant főszereplésével, akkor egy londoni útra készülve épp itt az ideje, én legalábbis imádom), ahol az ikonikus kék ajtó és a könyvesbolt mellett több, nagyon cuki színes házzal és virágokkal szegélyezett utca található. Illetve a főutca két oldalán végig a legkülönfélébb portékákat kínáló boltok és árusok. Ha egy souvenirt vennél itt magadnak, akkor én az utca végén található hivatalos boltot ajánlanám, ahol végtelen színben és méretben kaphatóak a táskák. Egyébként innen nem messze található az a ház, ahol Kossuth Lajos élt egykor, még emléktáblája és egy magyar zászlója is van a kertben.

A kulturális sokszínűségéről ismert Qeensway negyeden és a Kensinghton Kerteken keresztülhaladva (melynek végén az Albert memorial magasodik) érkeztünk meg South Kensinghtonba. Ez egy kis francia negyed, amit jól tükröztek az itteni utcanevek, intézetek, boltok és kávézók. Ez után következett pár nagyobb múzeum és máris a Chelsea negyedben találtuk magunkat. Az egykori kereskedelemben fontos szerepet betöltő városrész ma is fontos művészeti és kulturális központ. Illetve természetesen megtalálható itt a Chelsea Football Club székhelye is. Első napi utunk végállomása pedig a Battersea power station volt. Az üzem az 1980-as évekig biztosította a környék elektromos ellátását, ma pedig egy hatalmas bevásárlóközpont működik benne, körülötte pedig szépen kialakított, éttermekkel teli parkokat találunk, folyamatosan pezsgő élettel.

Másnap a Regents Canal mentén sétáltunk végig, ami tele volt változatos és varázslatos kis helyekkel. Egy részen például olyan kis hajók horgonyoztak, melyekben ott éltek az emberek, nagyon családias és nyugodt közösséget alkotva (mellettük elhaladva legalábbis ezt a benyomást keltették). De volt itt halászok által használt rész, privát partszakasz, turistákat szállító városnéző hajók, padok, kacsák és cuki kis hidak is. Egy ponton kicsit feljebb sétálva egy dombra pedig ráláttunk szinte egész Londonra. A csatorna mentén található az ismertebb Camden Town, mely az előző század végén az alternatívabb vonalat képviselő művészek központja volt, és melynek piacain ma a világ szinte minden tájának ételeit és tárgyait megtalálhatjuk. Kicsit arrébb pedig még egy ismertebb, ikonikus helyszínt találunk, mégpedig a King’s Cross pályaudvart, ahol a kilenc és háromnegyedik vágányhoz vezető fal előtt és bevásárolhatunk a mellette lévő Harry Potter boltban (már ha van elég pénzünk rá, mert az árak jól tükrözik, hogy tisztában vannak egyedi helyzetükből adódó piaci előnyükkel).