Derweze, a Pokol kapuja: egy örökké égő kráter Türkmenisztánban, amely fél évszázada lobog a sivatag közepén. Egy igazi bakancslistás hely.

Derweze a pokol kapuja, ahol örökké ég a láng?

Valahol Közép-Ázsiában, egy nehezen meghatározható ponton Türkmenisztán térképén, a Karakum-sivatag száraz, kietlen homoktengerében egy különös fényforrás világítja meg az éjszakát. Nem falu, nem város, nem reflektor.

Ez a Pokol kapuja – egy hatalmas, örökké égő kráter, amely Derweze település közelében található, és amely szó szerint a világ legforróbb látványosságai közé tartozik.

De hogyan keletkezik egy ilyen hely? És miért ég még mindig? Vajon tényleg olyan pokoli az élmény, mint amilyennek a neve sugallja? Most megtudhatod, miért került ez a hely a világ legkülönlegesebb bakancslistás célpontjai közé.

Türkmenisztán – az ismeretlen ismerős

Mielőtt belevágnánk a kráter titkába, fontos tisztában lennünk azzal, hol is járunk pontosan. Türkmenisztán nem tartozik a leglátogatottabb országok közé – sem a földrajzkönyvekben, sem a repülőtársaságok akciós ajánlataiban. A volt Szovjetunió tagjaként máig zárt és nehezen megközelíthető, vízumot csak komoly utánajárással lehet szerezni, és az ország belső részein való utazás is engedélyköteles lehet.

Épp ezért ad különleges ízt minden egyes lépésnek, amit Türkmenisztán földjén teszel. Itt valóban úgy érzed, hogy valami teljesen más világba csöppentél. A nyüzsgő turistacsoportok helyett a Karakum végtelen horizontja, a szovjet utópiából itt ragadt városok és az időtlen falvak jelentik a díszletet. És ebbe a furcsa díszletbe illeszkedik bele tökéletesen a Derweze-kráter.

Egy véletlen, amely lángba borította a sivatagot

A Pokol kapuja nem egy természetes képződmény, bár első ránézésre akár egy vulkán kráterének is tűnhet. A történet 1971-ben kezdődik, amikor szovjet geológusok földgáz után kutattak a térségben. Fúrás közben azonban váratlanul beomlott a föld és egy nagyjából 70 méter átmérőjű, 20 méter mély kráter keletkezett. A mérnökök attól tartottak, hogy a felszínre jutó metángáz mérgező lehet, ezért – a lehető leglogikusabbnak tűnő lépést választva – meggyújtották.

Úgy gondolták, a gáz néhány nap alatt kiég, és utána biztonságossá válik a terület. Ehelyett azóta is ég.

Már több mint 50 éve.

És itt nem arról van szó, hogy néha füstöl, vagy csak éjjel izzik a pereme: ez a kráter nappal is világít, éjjel pedig úgy tűnik, mintha a Föld belseje tárulna fel előtted.

Milyen érzés ott állni a Pokol kapujánál?

Lépésről lépésre közeledsz a sivatagban, és már messziről látod a narancssárgán vibráló fényt. Nincs semmiféle kerítés, sem turistainformációs pavilon, sem belépőjegy. A Derweze-kráter egyszerűen csak ott van. Éjjel különösen hatásos: a lángok lobognak, a hőség arcul csap, és a mélyből felcsapó tűznyelvek egyfajta ősi, tiszteletet parancsoló hangulatot árasztanak.

A kráter pereméhez egészen közel is lehet menni – de csak óvatosan! A talaj instabil, és bár sokan sátoroznak a közelben, egy-egy óvatlan lépés könnyen veszélyessé válhat. De ha biztonságos távolságban maradsz, a látvány magáért beszél.

Ez nem az a hely, ahol szelfibotokkal rohangálnak, és árusok kínálják a szuveníreket. Ez az a hely, ahol lecsendesedsz, elnémulsz, és csak bámulsz. Bámulsz bele egy olyan tűzgödörbe, amelyről nem tudod, mikor alszik ki – ha egyáltalán valaha is ki fog.

A világ leghíresebb bakancslistás felfedezője is itt járt

Ha a Derweze-kráter neve eddig nem csengett ismerősen, talán már hallottál Colin O’Bradyról, a híres extrém felfedezőről. 2020-ban ő volt az első ember, aki egyedül átsétált az Antarktiszon, majd újabb kihívásként leereszkedett a Pokol kapujába, speciális védőfelszerelésben.

Ezzel ő lett az első ember, aki fizikailag is megérintette a kráter mélyét – legalábbis, ha nem számítjuk a lángnyelveket. A teljesítménye jól mutatja, milyen egyszerre félelmetes és lenyűgöző ez a hely: túl meleg, túl veszélyes, túl szürreális – épp ezért olyan különleges.

Milyen út vezet a Pokol kapujához?

Türkmenisztánba utazni nem egyszerű. A főváros, Ashgabat már önmagában is megérne egy külön cikket: fénylő márványpaloták, szinte üres sugárutak, és egy furcsa sci-fi város hangulata fogad, ahol minden makulátlanul tiszta – és kissé hátborzongatóan steril. Innen indulhatsz tovább Derwezébe, ami körülbelül 260 kilométerre északra található.

Autót bérelni nem jellemző (a szabályok és a közlekedési körülmények miatt), inkább helyi túraszervezők visznek el a kráterhez. Az utolsó szakasz már terepjárót igényel, a Karakum homokdűnéin keresztül, néha úttalan utakon.

A legnépszerűbb program egy egynapos túra éjszakai sátorozással, amikor a krátert teljes pompájában, naplemente után lehet megcsodálni. A csillagos égbolt, a sivatag némasága és a tűz krátere olyan élményt nyújt, amit semmi más nem tud visszaadni.

Meddig ég még a pokol kapuja?

Ez a kérdés sokszor elhangzik, és egyelőre nincs rá pontos válasz. 2010-ben Gurbanguly Berdimuhamedow, Türkmenisztán akkori elnöke elrendelte a kráter lezárását, mondván, káros a környezetre és a gazdaságra. A kráter azonban továbbra is ég. 2022-ben ismét napirendre került a „Pokol kapujának” betemetése, de a nemzetközi érdeklődés, a geopolitikai realitások és a turizmus fellendülésének lehetősége miatt ez mindeddig nem történt meg.

Így a Pokol kapuja még mindig nyitva áll.

Te felírnád a bakancslistádra Derweze, a pokol kapuját?

A válasz egyszerű: ilyen helyet nem látsz máshol. Ez nem egy klasszikus szépségű természeti csoda, nem egy világörökségi műemlék, nem egy múzeumba illő rom. Ez egy időkapu, egy véletlenül született, mégis hipnotikusan szép természeti-földtani-történelmi anomália. Tehát persze!

Ha egyszer ott állsz a pereménél, rájössz: ez az a hely, ahol a természet, a technika, az emberi hiba és az univerzum felfoghatatlan ereje találkozik. És ez az a hely, amit egy életben legalább egyszer látni kell – ha van benned elég bátorság hozzá.

Érdekelnek még ilyen halálos, de gyönyörű helyek a világ minden táján? Nézd meg ezt az összeállításomat: