Több városban is jártam mostanában Franciaország délnyugati régióiban, de ez valahogy különösen megfogott, annak ellenére, hogy először csak egynek tűnt a sok közül. Visszagondolva pedig szerintem mindenből van benne egy kicsi, ami jellemző ezekre a településekre. Illetve a története is tipikus példája annak, hogy hogyan alakult az itteni települések és lakosaik sorsa.
Első benyomások: a helyi piac, a belváros és a tengerpart
A vonatról leszállva körülbelül öt perc séta után bele is ütköztem a vasárnapi piac forgatagába, ahol különböző helyi termelők és kézművesek portékái közül válogathattam, beleolvadva kicsit az ottani élet nyüzsgésébe. E mellett egy egész kis negyed kezdődik ugyanitt, a tengerparttal párhuzamosan (a Vitrin sur le Fauvisme nevű, ismertebb hellyel), titokzatosan kacskaringózó utcákkal, amik telis tele vannak boltokkal és műhelyekkel, úgyhogy érdemes lehet ezek végigbóklászására is időt szánni. Miután kinézelődtem és kivásároltam magamat, lesétáltam a tengerpartra, ahol a borús idő és a viszonylag nagy szél ellenére is tele voltak az éttermek és a mólók. Innen jutottam el a Notre-Dame-des-Anges templomig, amit sajnos éppen renováltak, így csak kívülről tudtam megnézni. Viszont a Saint-Vincent kápolnához gond nélkül feljutottam.
Egy kis történelem: a királyi vár és egyébb erődítmények
Következő állomásom a királyi vár volt (ami egyébként minden hónap első hétvégéjén mindenki számára ingyenesen látogatható). Ez a történelmi emlékmű (is) nagyon jól végigjárható volt; kaptam egy térképet, egy rövid történelmi áttekintéssel, és mindenhol egyértelműen volt jelezve, hogy mihez merre kell menni. Sétálhattam különböző tornyokban, udvarokban, a várfal egy részén és a föld alatti járatokban is. Illetve érdekes videókat láttam az aktuális régészeti feltárásokkal kapcsolatban, és több kiállítást is megnézhettem a spanyol polgárháború és a második világháború áldozatainak emléke kapcsán. Közülük az egyik leghíresebb Antonio Machado, spanyol költő, akinek a mai napig nagy kultusza van a régióban, a sírja pedig tele van zászlókkal, rajzokkal, virágokkal (és egyébként az egész városi temető nagyon szép, illetve közel van a vasútállomáshoz és a központhoz).
Úgy érzem ezen a ponton jött el az ideje, hogy röviden összefoglaljam a város történelmét, kontextualizálva kicsit az eddig és az ezután elhangzottakat. Szóval a mai Collioure területét valószínűleg már az antikvitás óta lakják különböző népcsoportok. A királyi várról egy 673-ban keletkezett forrás tesz elsőként említést, mint a vizigót birodalom egyik fontos kereskedelmi és katonai központjáról. Ezen szerepeit a későbbiekben is megtartotta Roussillon grófjának, Aragónia és Majorka, majd végül Franciaország királyának fennhatósága alá tartozva. Sőt, különböző privilégiumokat is kapott és több ízben is hozzáépítettek az eredeti várhoz, valamint egyéb erődítményekkel tették még hatékonyabbá a város lakóinak védelmét. Ezek közül pár a mai napig látható, és abszolút sétatávolságon belül vannak (például a Saint-Elme erőd).
A francia forradalom hosszan elhúzódó, spanyol csapatok és királypárti erők ellen vívott harcai után a halászat felfutásának köszönhetően gazdaságilag még jelentősebb lesz a régió. A spanyol polgárháború idején sokan menekültek Collioure kikötőjén keresztül francia területekre (ez az 1939-ben kezdődött, úgynevezett Retirada). Ekkor kezdte meg működését egy koncentrációs/kényszermunkatábor (részben a vár falain belül), ami egészen a második világháború végéig működött. Főleg átmenetileg helyezték el itt a veszélyesnek ítélt menekülteket, katonai és politikai foglyokat, mielőtt továbbszállították volna őket a nagyobb táborokba. A német megszállás alatt egyébként fontos stratégiai és katonai bázispont volt a város, amit az is jól mutat, hogy a partszakaszon falakat húztak fel a védelem megerősítésének érdekében.
Túraútvonalak a környéken
Azok számára is van egy jó hírem, akik kevésbé szeretik a hagyományos városnézést, ugyanis rengeteg túraútvonalon lehet elindulni a városból. Ráadásul végig nagyon egyértelműen vannak jelölve, hogy mihez merre kell menni. Egy rövidebb szakasz erejéig én is kipróbáltam ezeket, utam során pedig láttam pár tengerpartot, a Modern Művészetek Múzeumának cuki kis kertjét, egy XIII. századi malmot, amit (ugyan más célokra, de) még ma is használnak és végül a Saint Elme erődnél lyukadtam ki (ami ugyan ideiglenesen pont zárva volt, de a kilátás meseszép volt innen). Ekkor gondoltam, hogy a hegy másik oldalán megyek vissza, úgyhogy véletlenül átsétáltam a következő településre, ahol a kikötőben egy obeliszket és egy impozánsabb templomot találtam.
És végül: miben rejlik a város varázsa, avagy mikor és kiknek érdemes ellátogatni ide?
Összességében eddig az egyik kedvenc városom volt, igazi kis ékszerdoboz (még úgy is, hogy nem a legszebb időjárási körülmények között jártam itt). Úgyhogy én tényleg mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt az úti célt, aki akár az utcánkon barangolva, akár strandolva, akár múzeumokat megnézve, akár túrázva szeretne eltölteni pár napot. Számomra már csak a tenger közelsége és a hullámok hangjának hallgatása is nagyon megnyugtató volt, úgy éreztem tőle, hogy minden a helyére került és rendben lehet a világon. 🥰
Ha érdekelnek még képek a városról (vagy hasonló kalandjaimról), akkor less rá az erről készített instagram posztomra is:
