Horvátországot autóval bejárni önmagában is az egyik legjobb európai utazási élmény, ám Horvátország elektromos autóval – különösen egy Teslával – egészen másfajta tervezési logikát és ritmust ad az útnak, és egy teljesen új élményt is ad. Ilyenkor nem csupán azt nézed, melyik városban hol alszol vagy melyik étterembe ülsz be, hanem azt is, hol érhető el megbízható gyorstöltő, melyik szállodában működik valóban használható AC-töltő, és hol lehet tartalmasan eltölteni azt a tíz-tizenöt percet, amíg az autó a Superchargeren tölt.  Amíg nincs elektromos autód, ez macerásnak tűnhet, de a valóságban ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be: nemcsak sokkal olcsóbban járod meg elektromos autóval az ilyen túrákat, de sokkal élvezetesebb és érdekesebb is lesz a nyaralás.

Ezen tapasztalatokat írom le egy 2400 kilométeres horvát (és kicsit bosnyák) utazás alapján, és persze, kitérek arra is, mit, miért és hogyan érdemes megnézni ezeken a desztinációkon. Beszélünk a fogyasztásról, a töltésről és az alternatívákról is.

Mi ketten, feleségemmel, Beussal vágtunk neki ennek a nyolcnapos kalandnak a Tesla Model Y Juniper (Long Range RWD) modellünkkel. Az év során többször nyaralunk a gyerekekkel, de mindig kell egy utazás, ahol csak ketten vagyunk, mint egy nászúton. Ez feltölti a házasságot, felpezsdíti a szerelmet, és új erőt ad mindkettőnknek.

Az útvonalunk Plitvicén, Skradinon, Šibeniken, Primoštenen, Trogiron, Makarskán, a boszniai Mostaron, Dubrovnikon és Zadaron keresztül vezetett. Az indulás előtt számos gyakorlati részletre hiába kerestem a választ a szállásfoglaló oldalakon vagy a térképeken, ezért ebben a beszámolóban nem egy elméleti brosúrát mutatok, hanem a valós tapasztalatainkat: hol töltöttünk ingyen és hol akartak 30 eurós átalányt kérni, melyik Superchargernél fizettünk sorompódíjat, hogyan értünk el 10,65 kWh/100 km-es álomfogyasztást a tengerparton (ennek körülményeiről az utolsó részben írok, mutatok fogyasztási adatokat, körülményeket), és melyik látnivalóra mennyi idő bizonyult ideálisnak.

Milyen útvonalon érdemes bejárni Horvátországot elektromos autóval egy 8 napos roadtrip során?

Természetesen erre a kérdésre sok jó válasz lehet, mi azonban saját tapasztalatunkból egy konkrét és használható, kipróbált javaslatot is teszek. Egy jól felépített Dalmácia roadtrip útiterv legfontosabb szabálya a rugalmasság. Főleg ősszel, amikor az idő változékony is lehet. Az ősz eleje azonban még mindig meleg itt délen, majdnem nyár, azonban sokkal kevesebben vannak, mint a csúcsszezonban. Nálunk az első napok esős időjárása és a montenegrói határhelyzet is alakította a menetrendet, így a végleges, közel kétezer négyszáz kilométeres körünk a következőképpen állt össze:

Gödöllő-Alsóörs → Sormás SuC → Jastrebarsko SuC → Plitvicei-tavak (Lakeside Hotel) → Zadar SuC → Skradin → Šibenik → Primošten → Rogoznica (Hotel Life) → Split/Dugopolje SuC → Trogir → Makarska (Hotel Mirjam) → Mostar → Makarska → Mlini/Dubrovnik (One Suite Hotel) → Pelješac-híd → Vrgorac SuC → Zadar (Hyatt Regency) → Janjče Istok SuC → Zagreb East SuC → Siófok SuC

Nem az volt a célunk, hogy az autópályán vánszorogva fogyasztási rekordokat döntsünk: szerettünk volna dinamikusan, normál utazótempóban haladni, miközben a töltéseket úgy osztottuk be, hogy minden komolyabb töltőponthoz legalább 15–20% körüli biztonsági tartalékkal érkezzünk meg. A Model Y 2025 Long Range RWD előtt 18 évig német „prémiumokat” vezettem, Audi S6, A6, BMW 530xd, 530I és hasonlók. A vezetési stílusomon és a sebességemen nem változtattam, persze fiatal koromhoz képest fontos változás, hogy betartom a sebességkorlátozásokat.

De ez nem a Teslával kezdődött, már BMW-s koromban sem 200-zal menetem az autópályán. Így volt ez első teslás utunkon is, amikor a Dolomitokon át a Gardatóhoz mentünk, majd Triesten keresztül haza. Erről nézd meg vlogunkat ITT :

Egy Model Y 2025 Long Range RWD egyébként sem az az elektromos autó, ami 100-zal megy az autópályán, hogy odaérjen valahová. A WLTP szerint 609 km a hatótáv, amit elmegy egy töltéssel, ha ezt nem is hozza, de arra rájöttem a hosszú utak során, hogy az biztos, nekem sokkal többet kell megállnom, mint az autónak…. Mosdó, evés, nézelődés – ezek már BMW-s koromban is 2 óránkénti megállást követeltek. 

Soha nem voltam az, aki egyben letolja az utat a nyaralás vagy a síelés helyszínére, mindig is élveztem az utat, az utazást, a megállókat. Mindig sajnálom azokat, akiknek az út egy kötelező rossz, amin túl kell lenni. Nem, ez a nyaralás része, nem akarok „egy fenékkel” végigrobogni semmilyen országon.

De mindez csak akkor jó, ha tényleg jó helyeket, új dolgokat fedezel fel. Nem akarok csak azért egy helyen megállni, mert tölteni kell, egy akármilyen pusztaságban, egy üres töltőnél. Gondolom Te sem szeretnél. Ezekért néztem meg én több töltőt hazafele, mint amennyit feltétlenül igényelt volna az autó: tanuljak, hol jó tölteni, hol nem, és ezt adjam át Nektek itt, és a Bakancslistáshelyek Vlogon is. Ezért Horvátország mellett erről is fog szólni ez a bejegyzés. Nézzük is! Elmondom, melyek azok a töltők, és melyek azok a hotelek, melyeket nem keresek fel többet. Mert volt ilyen is. Megnéztem, hogy Neked ne kelljen…

Melyek a legjobb Tesla Supercharger megállók és szállások Zágráb és a Plitvicei-tavak felé?

1. Sormás – Falusi birtokidill és fűszerkert az autópálya mellett

Alsóörsről reggel 100%-os töltöttséggel indultunk el a határ felé, és az első töltést még a magyar oldalon, Sormáson iktattuk be. Nem, nem kellett volna megállnunk, de annyi jót hallottam Teslás fórumokon a sormási megállóról, hogy meg kellett nézznem.

És tényleg, az M7-es autópálya melletti István Fogadó parkolójában kialakított Supercharger rögtön megmutatta, milyen egy igazán jó töltőpont: itt nem egy sivár ipari parkban kell ácsorogni az autó mellett. A töltőoszlopok mögött egy mintaszerűen gondozott, táblákkal feliratozott emelt ágyásos fűszerkert és üvegház terül el illatozó gyógynövényekkel, a faépületek melletti karámban pedig kecskék, juhok és baromfik pihennek.

Gyerekekkel utazva különösen nagy élmény, de felnőttként is felüdülés egy ilyen zöld udvaron sétálni, miközben a fogadó éttermében a kávé, a mosdó és a reggeli is kulturáltan megoldható.  Töltöttünk, de olyan gyorsan tele lett az autó, hogy  nem volt elég idő meginni egy kávét, ki kellett mennem kávézás közben lehúzni a kocsit, arrébb állni. A töltési időnk kb. 5 perc volt. Mindegy, a kávé jól esett így reggel. Irány Horvátország.

2. Jastrebarsko – Üzleti elegancia szakadó esőben

Megint nem kellett volna még tölteni, de nekem meg kellett állnom, mosdóba menni, így a  horvátországi szakaszon az első megállónk a Zágráb utáni Jastrebarsko Supercharger volt. Ekkor már rendesen zuhogott az eső, így hatalmas előnyt jelentett, hogy a modern, részben fedett töltőállomás közvetlenül a négycsillagos Princess Hotel mellett kapott helyet.

A szálloda fedett terasza, elegáns lobbija és étterme esős időben is tökéletes menedék. Bár az árak nem az autópályás büfé kategóriájában mozognak – a kézműves burgerek 12–17 euróba, a tészta- és rizottóételek 17–24 euróba, a komolyabb hús- és halételek pedig 20 euró feletti összegbe kerülnek –, egy minőségi kávéhoz vagy ebédhez kiváló pont, ráadásul a töltőállomást ottjártunkkor éppen tovább bővítették. Iszonyat mennyiségű töltőoszlop van vagy lesz hamarosan, ez a hely a nyári csúcsforgalomra van tervezve.

A korai megállónak köszönhetően megint nem tudtam meginni a kávét, megint előbb ki kellett mennem, odébb állni a Teslával…. Szóval ez a megálló jó, de Sormás után picit gyorsan következik. A következő töltést Plitvicén a szálláson terveztük, és ezekben a szálláson lévő töltőkben csalódtam már, így azért is jó volt tele aksival továbbmenni, mert így simán elértük volna a következő SuC (Supercharger) állomást is, ha nincs a hotelben töltő. De volt.

3. Lakeside Hotel Plitvice – Hegyi rönkházak, erdei jakuzzi és korrekt töltés

Plitvice közelében a Lakeside Hotel Plitvice szállodát választottuk, amely messze túlszárnyalta az előzetes várakozásainkat. Az egész helynek van egy varázslatos, alpesi-erdei hangulata: a sötétszürkére pácolt faépületeket fenyőfák, sövények és saját fűszerkert (Začinski vrt) veszi körül, miközben a birtokon pávák, kecskék és nyulak sétálnak. A hotel legkülönlegesebb része a meredek, erdős domboldalba lépcsőzetesen beépített szabadtéri wellness-zóna: fapallókon lehet leereszkedni a fák lombjai alatt gőzölgő jakuzzihoz, a panorámás hordószaunához és a fehér függönyökkel elszeparált, privát erdei pihenőkabinokhoz.

A park 3. bejárata 5 perc sétára van, így nem kell autóval menni, ha be akarod járni a Plitvicei Nemzeti Parkot. A parkról is mindjárt írok pár szót, mutatok képeket. Az étterem kiváló, bár nem olcsó.

Elektromos autó töltése a Lakeside Hotelben:

Itt szembesültünk először olyan gyakorlati részlettel, amelyeket egy Booking-adatlapról lehetetlen előre kiolvasni. Sajnos az egész Booking nincs felkészülve még erre az elektromos autózásra, sok a kamu vagy túl általános információ van fent a hotelek töltőiről. Az egész hotelben  2 darab Alfen típusú AC-töltőhely áll rendelkezésre a parkolóban, ami jelenleg elég volt, de ahogy terjed az elektromos autózás, ez kevés lesz. A töltéshez a saját Type 2-es töltőkábel használata szükséges, ezt soha ne hagyd otthon…

A 10 vagy 20 eurós kerettel tudod feltölteni a Greenway egyenleged a weboldalukon keresztül, amit a QR-kóddal elérsz a töltőn leolvasva, az elszámolás pedig 0,40 €/kWh díjon történik, ami teljesen korrekt és átlátható megoldás. Igaz a töltő 22 kW-os, de mivel ott aludtunk, teljesen elegendő volt ez a sebesség is. Nyilván jobb lenne, ha kWh-ot lehetett volna megadni, de így csak vettem egy 10-es töltést, bőven elég volt a következő Superchargerig.

Mennyi idő kell a Plitvicei-tavakra? Ha kevés időm van, elég 2-3 óra?

Korábban úgy terveztük, hogy odaérkezésünk után megyünk be a parkba, a 15 óra utáni jegy sokkal olcsóbb, de a szakadó eső miatt a park látogatását másnap reggelre halasztottuk – és milyen jól tettük! Sokan úgy tartják, hogy a Plitvicei-tavakra egy teljes napot kell szánni, ám egy autós roadtrip keretében a 2,5–3 órás rövidebb kör is maradéktalan katarzist nyújt.

Plitvice geológiai csodája a karsztvíz és a biológia találkozásából született: a tizenhat, lépcsőzetesen egymás felett elhelyezkedő tavat természetes mésztufa (travertin) gátak választják el, amelyeket a vízben élő mohákra és algákra kicsapódó kalcium-karbonát épít évről évre magasabbra. Mi a 3. bejáratból nem a szokásos rövid kört jártuk végig, mely során először a kanyon peremén futó felső ösvényről csodálhatod meg a mélyben fekvő, valószerűtlenül türkiz és smaragdzöld tavakat, majd leereszkedhetsz közvetlenül a víztükör felett kanyargó fapallókra, egészen a 78 méter magasból lezúduló Nagy-vízesésig (*Veliki slap*). Mi lent kezdtük és utána folytattuk a felső körön, de így szerintem még jobban összerakott volt a látvány, mivel a végére teljesedett ki az egész kép.

Nézzétek meg rövid videónkat a Bakancslistáshelyek Vlogon, ne felejtsetek el feliratkozni a csatornára, hiszen hamarosan jön a teljes videó a horvátországi túráról! Ha már ott vagytok, megköszönjük, ha nyomtok egy liekot, ha tetszett a videó!

Szeptember második felében azt gondoltuk, nem lesz tömeg, de nem voltak kevesen. A kínai turistacsoportok 4-es szélességben vonultak minden irányban, sokan sétáltak kutyával, akik pajkosságukban persze a pallók teljes terjedelmét igénybe vették. Valószínűleg itt sem ártana az egyirányúsítás, ahogy ezt a Dubrovnik Várfalon meg is tették, nincs is akkora tumultus, mint itt.

Szomorúságunkra nem működött minden hajójárat, így nem tudtunk vízen visszajutni a 3. kapuhoz, gyalog mentünk, de azt gondolom, Plitvice megér még egy napot, visszatérünk ide.

Ebédre ismét a Lakeside Hotel Plitvice éttermét választottuk, az autó feltöltődött, így tovább indulhattunk a Trogir, Makarska, Mostar és Dubrovnik felé vezető utunkon. Erről azonban következő blogunkban vagy a Bakancslistás helyek Vlogján fogunk beszélni.

Kövesd be a Youtube  és Insta vagy Facebook oldalunkat , hogy értesülj a következő részről is!

Saját élményeidet is megoszthatod 500.000 ember előtt Facebook csoportunkban, itt