Voltam már Debrecenben, az egyetemen, a Nagyerdőben, a Nagytemplomban sokszor de valahogy eddig nem érintett meg. Eddig Balatonfüred iránt érzett rajongásom, Szeged mediterrán hangulata, Győr nyugatias atmoszférája és Gödöllő barokk feelingje nehezen volt összeegyeztethető azzal a képpel, amit Debrecenről, mint „alvó” mezővárosból lett nagyvárosról tanultunk. Most azonban úgy döntöttünk, hogy a lányunkat néhány napra a nagyszülőknél hagyjuk, mi pedig kettesben töltünk el egy hétvégét feleségemmel. Két éjszakára a Hotel Divinus ***** Superiorban foglaltunk szállást – ha már romantikus elvonulás, adjuk meg a módját. Három nap és két éjszaka elég volt ahhoz, hogy Debrecenről alkotott véleményem gyökeresen megváltozzon. Mutatom, miért.
Debrecen télen
A két ünnep közötti téli szünet tökéletes időpont volt a gyerek mamásítására, hiszen itt a hosszú téli szünet. Van valami különleges hangulata Debrecennek télen. A város főtere, a Kossuth tér ünnepi fényei, a Nagytemplom elegáns sziluettje és a karácsonyi vásár illatai pillanatok alatt elvarázsolják az embert. A belváros ilyenkor élettel teli, mégis megőrizte azt a nyugodt, vidéki báját, amitől Debrecen mindig is más volt, mint bármelyik nagyváros. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az utazás ilyen gondolatokkal zárul majd és hogy azt fogom mondani: „oké, ide simán visszajövünk még”, szóval nálunk Debrecen is bakancslistás hely lett.
Belvárosi kóborlás a Nagytemplom tövében
Nálunk is a Kossuth tér lett a nulladik pont – valahogy Debrecenben tényleg minden út a Nagytemplomhoz vezet. Az a pillanat, amikor kilépsz a térre, és egyszerre ott van előtted a hatalmas, ikertornyos homlokzat, a fények, a bódék, a forralt bor illata, nos az nagyon gyorsan be tud húzni ebbe a téli, ünnepi hangulatba.
Innen szépen lassan lesétáltunk a Piac utcán, nézegettük a kávézókat, cukrászdákat, és közben az volt az érzésünk, hogy Debrecen nem akar „turistáskodni” – inkább olyan, mintha belecsöppennél a helyiek hétköznapjaiba. Egy laza körrel belefért a Református Kollégium, a Déri Múzeum és a Csokonai Színház is, ami már önmagában ad egy fél napos „kultúr-sétát”, de közben végig megmarad ez a kényelmes tempó.
A Nagytemplom – ahol megállsz, körbenézel, és tudod, hogy nem ez az utolsó fotó
A Nagytemplom az a hely, ahová nem egyszer mész vissza, hanem legalább háromszor: nappal, délután és sötétedés után esetleg Istentiszteletre. Magyarország legnagyobb református temploma, több mint 1500 m² alapterülettel, 61 méter magas ikertornyokkal, és egy olyan, letisztult, klasszicista belsővel, ahol az ember automatikusan lelassítja a lépteit. Lenyűgöző a szépsége, minden csicsa és cicoma nélkül, olyan tisztán közel az Isten, ahogy ez a református létből adódik.
Bent a tér tágas, fényes, és ahogy felmész a karzatra, teljesen más perspektívából látod az egészet: a padsorok geometrikus rendje, a szószék, az orgona, a hatalmas ablakok – fotósként itt tényleg minden szög egy új kép. Ha feljutsz a toronyba, a panorámajárdáról a belvárosra nyíló kilátás már az a kategória, amikor csak állsz, nézel, és egy darabig elfelejtesz kattintani is. Mindez persze fizetős, de bőven megéri az árát.
A templom története is sok plusz réteget ad az élményhez: a mai épület 1805 és 1823 között épült, az András-templom pusztulása után, és itt hirdették ki 1849-ben a Függetlenségi Nyilatkozatot, ami miatt a „kálvinista Róma” jelző tényleg nem túlzás. A Rákóczi-harang – Magyarország legnagyobb protestáns harangja, 3800 kg-os tömeggel – pedig olyan „wow-faktor”, amit élőben látni egészen más, mint elolvasni róla egy táblán.
Fotózás szempontból a kedvenc részem az, amikor kint már sötétedik, a templom kivilágítva, előtte a tér élettel teli, bódékkal, fényfüzérekkel, emberekkel – egyszerre kapsz grandiózus épületet és nagyon emberi, hétköznapi pillanatokat. Ide biztosan visszamennék még csak azért is, hogy más évszakban, más fényekkel is „végigjátsszam” ugyanezeket a nézőpontokat. A belvárosi séta után visszamentünk a Nagyerőbe a Divinusba, ahol már várt ránk az 5 csillag superior vacsora, amit persze le kellett sétálni, úgyhogy utána irány a Nagyerdő sétaútjai.
Nagyerdei séták – amikor a város egyik pillanatról a másikra erdővé változik
Ami Debrecenben nagyon tetszett, hogy pár villamosmegállóval odébb a belvárosi térből hirtelen egy hatalmas park-erdő közepén találod magad: ez a Nagyerdő. A Békás-tó környéke az a rész, ahol könnyen ott ragadsz: vízparti sétány, hidak, padok, játszótér, fagyizó, és az a fajta „parkélet”, amitől az embernek kicsit olyan érzése van, mintha egy kisebb nyaralóvárosba csöppent volna.
Mi itt nem egy nagy, „kifárasztjuk magunkat” túrát csináltunk, hanem több rövidebb sétát: vacsora után egy nyugis kört a tó körül, másnap reggel egy hosszabbat a fák között, néha megállva egy-egy szobornál, sétánytáblánál, vagy csak figyelve, ahogy a gyerekek a játszótéren tombolnak. A Szabó Magda sétány és a különböző tematikus útvonalak (például a Madárlakópark-sétány a parkerdő állataival) olyan apró extra rétegek, amik miatt a Nagyerdő nem csak „egy park”, hanem egy felfedezős terep.
Ha valaki szeret futni (én szeretek, de nem hoztam magammal futócipőt), itt könnyen kialakítja a saját kis körét, és nem mellesleg elég menő érzés úgy kocogni, hogy egyszerre vagy erdőben és mégis városban. Aki inkább a magasból nézne körül, annak a Nagyerdei Víztorony tetőterasza komoly élmény, onnan a fák koronaszintjével egy vonalban látod az egész környéket.
És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Nagyerdő szívében ott az Aquaticum élményfürdő, termál- és spa részleggel, akkor megvan a tökéletes „hidegben sétálunk – melegben ázunk” kombó, amitől egy téli hétvége könnyen mini wellness-retreatté alakul. De nekünk most elég volt a Divinus wellnesse.
Debrecen, mint visszajárós hétvégés hely
Debrecenben az a jó, hogy nem kell feszült programtervet írni ahhoz, hogy tartalmas legyen a hétvége: elindulsz a belvárosban, bejársz pár történelmi helyet, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már a Nagyerdő fái között sétálsz. A város mérete pont elég nagy ahhoz, hogy legyen mit csinálni, de elég kompakt ahhoz, hogy ne menjen el az idő az utazgatással – gyakorlatilag minden vagy gyalog, vagy egy villamosúttal elérhető.
A programok is szépen „szét vannak szórva” az évben: Virágkarnevál, különböző fesztiválok, gasztro- és kulturális események, adventi forgatag – de az a jó hír, hogy akkor is megéri jönni, ha épp semmi hatalmas rendezvény nincs, csak egy nyugodt, mégis élménydús hétvégére vágysz. Nálunk ez a mostani debreceni kiruccanás simán felkerült arra a listára, ahová azt írjuk: „ide vissza, más évszakban is”.
Második nap Debrecenben
A Divinusban ismét kitettek magukért a szakácsok, a reggelit ismét le kellett sétálni, ahogy írtam is, a Nagyerdőben kezdtünk, majd ismét be a városközpontba, hogy megismerkedjünk Debrecen gasztronómiájával, valamint megnézzük még, ami kimaradt. A Piac utca és a Hal köz környéke ilyenkor igazi terep gasztrokalandozni: egy könnyed olaszos ebédhez például jó választásnak tűnt a Hal közben lévő Altin Pizza, ahol pizzák és pasták közül lehet válogatni, míg egy klassz sörözős–burgeres esthez a belvárosi Beer & Wurst lehet jó, mely karakteres belsővel és komoly sörkínálattal csábít. Desszertnek vagy délutáni kávészünetnek ott vannak a Piac utcai cukrászdák és kávézók – a Stühmer Cukrászda például igazi édesszájú bakancslistás hely –, míg street food fronton a Hal köz és Simonffy utca burgeresei, gyrososai és pizza-szeletes helyei adják meg azt a fesztelen, „beülünk ide is egy falatra” hangulatot, amitől a debreceni belváros estére is nagyon élő lesz. Nem akartunk sokat enni, hisz várt ránk a vacsora a Divinusban, amit vétek lett volna tele hassal elkezdeni. De milyen is a Divinus ***** Superior?
A Hotel Divinus, mint kényelmes „bázis” a Nagyerdő kapujában
A debreceni hétvégénk bázisa a Hotel Divinus volt, Kelet-Magyarország első ötcsillagos szállodája, közvetlenül a Nagyerdő és a város lüktető része között. Nagyon szerettük benne, hogy reggeli után elég volt kilépni az ajtón, és pár perc séta után már a fák között sétáltunk a Nagyerdőben, vagy épp az Aquaticum felé vettük az irányt, de ha a belvárosba akartunk visszamenni, az sem jelentett külön logisztikai projektet.
A szálloda klasszikus stílusú, kényelmes szobákkal, wellnessrészleggel, úszó- és pezsgőmedencékkel, szaunákkal, és egy hangulatos bárral, ahol este jó érzés volt lezárni a napot egy ital mellett. A két nap alatt számunkra a Hotel Divinus legnagyobb előnye az volt, hogy elegáns, nyugodt „hazajárós bázist” adott ehhez a debreceni bakancslistás hétvégéhez – így bátran ajánlom mindenkinek, aki Debrecent felfedezné, de közben fontos számára a kényelem, a wellness és a jó elhelyezkedés.
Debrecen megleptél, visszajövünk!
Debrecen azok közé a városok közé került nálunk, ahová nem egyszer „jó volt eljönni”, hanem ahová nagyon valószínű, hogy vissza is fogunk térni. Maradt még bőven felfedeznivaló: más évszakban új arcát mutatja a Nagytemplom és a Nagyerdő, várnak ránk fesztiválok, szabadtéri koncertek, újabb gasztróhelyek, és egy rakás olyan program, amit most csak elmentettünk magunknak későbbre. Ez a hétvége tipikusan az lett, amitől az embernek kedve támad visszatenni Debrecent a saját bakancslistájára – csak most már nem kipipálni, hanem újratölteni élményekkel.ét éjszakára a Hotel Divinus ***** Superiorban foglaltunk szállás
